2011. február 18., péntek

Már beleuntam..

Igazából szarok rá ki mit mond rám, nem érdekel. Vegyük elő apámat, ő is mindig mindenért megszól, kezet emel rám a semmiért. Igen, kurvára jó érzés.. Egyszerűen lenyűgöző. És persze, mindenki csodálkozik hogy miért nincs önbizalmam.. pont az ilyenek miatt. :)) De nem érdekel, csak annyit kérek, mindenki törődjön a "kis világával".




kb. valami ilyesmi képet kéne látnom mindennap.. de hát ez sajnos a valóság. :\ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése